Balszerencsés péntek

Maya Hellsing

Ha nem velem történt volna meg akkor el se hiszem, hogy ez mind valakivel megtörtént. A tegnapi hanyagságom megbosszulja magát, mert nem készítettem ki a ruháimat. Kapkodva öltöztem, innen-onnan húztam elő a ruhákat. A cipőmet vettem fel, amikor észrevettem, hogy lyukas a zoknim ezért gyorsan át cseréltem egy másikra. Már az ajtónál voltam ki akartam nyitni, de a kilincs a kezemben maradt. Egy bűbájjal gyorsan megjavítottam az ajtót. Ránéztem az órámra még 20 perc volt csengetésig. Gondoltam még van annyi időm, hogy bemenjek a mosdóba. Éppen lámpát kapcsoltam fel nem telt el 1 perc sem, amikor a villanykörte hirtelen kiéget. Volt még 10 percem a csengetésig. Egy átjáró felé vettem az irányt, amikor pattogást hallottam az átjáróban. Elhúztam a falikárpitot és az átjáróból felém pattogott egy megbűvölt gumikerék.

„Ez aztán jó pénteki nap, pedig ma nincs is 13-ka.” Gyorsan elkezdtem futni a megbűvölt gumikerék elől. Szerencsémre pont azon a folyóson futottam ahol az órám lenne. Amikor a teremhez értem gyorsan bementem meglepetésemre a tanárnő nem volt a teremben és a többiek sem vettek észre. Észre vétlenül a helyemre mentem. Majd egy nagy csattanást hallatunk a folyosóról a gumikerék neki ment egy lovagi páncélnak. Egy papír zsebkendőt kezdtem keresni a talárom zsebében, de helyette az átváltoztatástan órán készített virágszirmaim voltak a zsebemben.

Balszerencsés péntek

Victoria Vulpine

Kora hajnalban felébredtem. Az ablakon túli táj még feketeségbe burkolózott. Lehunytam a szemem, s fél órán keresztül próbáltam visszaaludni, de végül bosszankodva megadtam magam és kipattantam az ágyból… Hatalmas koppanás rázta meg ekkor a csendet, s én a fejemet fogva estem vissza az ágyra. Csillagokat láttam magam előtt, s hangos szitkokat intéztem az ágyfüggönytartóhoz. Fél kézzel igyekeztem kitapogatni a villanykapcsolót, de mikor végre felleltem, s kattintottam egyet, a szobában ugyanolyan sötétség honolt.

,,Nem lehet igaz… Már megint az a fránya villanykörte…” – dohogtam, s egy székre felállva megigazítottam a körtét, mire a szoba fénybe borult. A hirtelen villanás viszont úgy elvakított, hogy ijedtemben hátrahőköltem, s lezúgtam a székről. Közben szerencsésen felborítottam egy kis asztalt, s levertem egy virágcserepet is. A megtépázott növény a földön feküdt, de még mindig virágszirmok szálltak a levegőben. Mély levegőt vettem, s a helyzettel mit sem törődve odaléptem a naptárhoz, s fordítottam rajta egyet: péntek.

,,Szuper, mindjárt itt a hétvége” – mosolyodtam el, hogy valami pozitívum is legyen a napom kezdésében. Eközben már pár fénysugár előbukkant a dombok, hegyek mögül, de fénye még homályos volt a kinti párától.

Komótosan öltözködni kezdtem. Lábamat beledugtam egy zokniba, ami nem nyújtotta a megfelelően meleg érzést. Lenéztem, s nagylábujjam borzongva kandikált ki a lyukas zokniból. Szemeimet forgatva kerestem egy másikat, s mikor végre teljes és lyukmentes volt a szerelésem, elindultam, hogy leugorjak még a könyvtárba az első órám előtt. Elég borús hangulatban róttam a folyosókat, s rendkívül meglepett mikor nagy zsivajt, kuncogást hallottam a Nagyteremből. Óvatosan lenyomtam a kilincset, s beléptem… Hatalmas csattanással vágódtam el a terem kőpadlóján. Hátrapillantottam, s felleltem egy óriási gumikereket, melyben különböző színű fénynyalábok pattogtak, durrogtak. Hirtelen nevetés harsant fel a másik oldalon, s felpillantva elsősök nagy csapatát vettem észre, akik rám mutogatnak, s rendkívül vidám hangulatot árasztanak a belépőm miatt. Paprikapiros arccal felegyenesedtem, s mikor a lurkók felismertek, néma csönd borult a teremre, csupán a csillagszórók pattogtak az ajtó előtt. Jó pár büntetés tervét daráltam le nekik hirtelenjében, s a professzorok értesítésének ecsetelése után kiléptem a Nagyteremből, s elrohantam a könyvtárba, hogy nyugalomra leljek. A nap folyamán rengeteg beszéltek reggeli kalandomról, de ez nem volt elég… Én még bájitaltanon felgyújtottam a padtársam talárját, s a könyvtárban is a fejemre borult egy egész polcnyi könyv…

Ez sem az én napom volt.

Balszerencsés péntek

Cathleen Leah Wood

Cathleen nyitogatta a szemét. Reggel volt. Egyszer csak felhuppant. Megnézte az óráját, és rájött, hogy 10 perce elkezdődött a tanítás. Kiugrott a takaró alul, és a fürdőszobába rohant. Felkapcsolta a villanyt, és egy pukkanás hallatszott. Sajnos a villanykörte kiégett. A lány azt gondolta, hogy eléggé késésben van, így hát úgy döntött, hogy kihagyja a reggeli fürdést. Fintorogva a ruháját kereste. Mikor már majdnem kész volt, észrevette, hogy lyukas a zoknija. „Hát ilyen nincs!!!” A lány nem akarta elhinni, hogy ilyen peches. A következő döntése azt volt, hogy nem vesz fel zoknit, mert nincs ideje keresni. Így hát megfogta a lyukas darabot, egymásba gyűrte, és oldalra dobta. Hát igen... Pont eltalált vele egy vázát, ami természetesen leesett. A padló tiszta víz és virágszirom lett. Cathy azon törte a fejét, hogy mit kezdjen a kupival. Elhatározta, hogy tanítás után feltakarítja, de most tényleg mennie kell.

Már indult is kifelé a hálókörzetből, és itt találkozott a következő akadállyal. Lenyomta a kilincset, és nagyon bedühödött. Az ajtó be volt zárva. Merlinre! Ki az a zseni, aki ilyet tenne. Miért kell egyáltalán bezárni az ajtót? Cathy elővette a pálcáját, és egy kis varázslattal megoldotta a helyzetet. Végig rohant a folyosókon. Kereste a termét. Amikor odaért a kitűzött célponthoz benyitott. A könyveit a levegőbe dobta, és elugrott az ajtótól. Ugyan is egy gumikerék repült felé. Az arca tűzvörös lett. Betrappolt az ajtón. Tudni akarta, hogy mi folyik a tanteremben. Körbenézett, de egyetlen tanár sem volt bent. A háztársai szórakoztak, és nevetgéltek. A barátnője odalépett hozzá, és megkérdezte tőle, hogy hol volt. Cathy elmesélte a bajos reggelit. A sztori hallatán a lány felkuncogott. Cathy szemeiben nézett, és csak egyet mondott.

Ma péntek 13 van, és általában mindig szerencsétlenkedsz ezeken a napokon bármennyire is vigyázol.

Ekkor Cathleen szája mosolyra húzódott. Rájött, hogy ezen a napon nincs tanítás, ugyan is elkezdődött a tavaszi szünetük. Hiába sietett. Annak ellenére, hogy rosszul kezdődött a napja, mégis szórakoztatónak találta, milyen szerencsétlen is péntek 13. - án.

Balszerencsés péntek

Serafina Lilly Raila

Péntek volt, október 4-e. Korán ébredtem, fáradt voltam és elkeserítő volt látni, hogy már megint esik és hűvös szél seper végig az udvaron. Tudtam, hogy már megint balszerencsés leszek. Elszántam magam és felkeltem. Amint öltözködtem, észrevettem hogy véletlenül a lyukas zoknimat vettem fel.

-Jellemző- morogtam magam elé és gyorsan megtisztítottam sártól csatakos talárom,Ami az előző péteki lucskos időnek köszönhetően iszonyatosan mocskos lett. Gyógynövénytan volt az első óránk. Zuhogó esőben keltünk át a legtávolabbi üvegházhoz, és el is késtem, mert beragadtam a sárba. Az órán most egy elég érdekes növényt vettünk: A virágszirmait kellett sorban levagdosni. De ennyire nem volt könnyű: a szirmok haraptak! Elővettem sárkánybőr kesztűmet, ám meglepve láttam hogy lyukas. Valami megrághatta. Szörnyű! Nem volt tartalék kesztűm, így óra végére minden ujjamon véres seb éktelenkedett. Mugliismeretre mentem. Mikor lenyomtam a megfelelő ajtó kilincsét odaragadt a kezem. Mi ez ?? Dühösen rángattam kezem, de az nem jött le. Szerencsémre egy arra járó professzor segített. Mikor már bent voltam a teremben, elővettem még óra előtt a könyvet, hogy átismételjem mit is tanultam eddig. Eközben céltalanul suhogtattam pálcám. - Gumikerék- olvastam-az úgynevezett autó ezen gurul. Hirtelen pálcámból kiugrott négy ilyen és elszabadulva cikáztak a teremben. Szerencsére becsengettem, ám ekkor kiderült hogy a tanár beteg lett. Helyettesítő tanár bejött, de a kerekeket nem állította le, mondván hogy jövő órára jó lesz. Azt mondta bezárja őket,így nem fognak zavarni. Egész órán dörömböltek, mialatt mi a villanykörtét vizsgálgattuk és ezért elrontottam az egyik varázslatot. Bumm!!! Egy óriási nagy robbanás lett a következménye, az egész terem tiszta korom lett. -Ennél már nem lehet rosszabb- gondoltam, ám ekkor a tanárnő megszólalt: Óra után bemegyünk az irodámba, és megbeszéljük ezt. Nemsokára kicsöngettek, és megszeppenve követtem a tanárnőt.

Balszerencsés péntek

Vanessa Pellax

A borzongató hideg kirázott a gondolatra, hogy ismét egy rosszat ígérő pénteket köszönthetek a virradó nappal együtt. A múlt héten megesett szerencsétlenkedésem után, nem igazán vártam eme napot. Miután felkeltem, és hozzáfogtam az öltözködéshez, már elkezdődött a rosszak töménytelen sorozata: a lábamon egy lyukas zokni feszült, melyet egy határozott mozdulattal rántottam le magamról. A következő gond a folyosón várakozott rám: egy vicces kedvű diáktársam éppen mugli gumikereket bűvölt az iskolába, és az egyenesen belém jött, felbuktatott, s fejjel beleestem a legközelebbi ajtó kilincsébe. A fejem nagyot csattant, s a sérülésemet még ebéd közben is nyalogathattam. Mikor kedvencemet, a virágszirom pudingot eszegettem, és fájlaltam a fejem, egy másik házbeli diák, éppen az, aki bűvészkedett a folyosón, egy villanykörtét lebegtetett a fejem fölé, s hangosan odakurjantotta, hogy legalább így lesz valami, ami megvilágítja előttem az utat, vagy esetleg ettől majd sikerül az elmémben világosságot szítani. Ennél rosszabb péntekem még sosem volt!

Balszerencsés péntek

Rosalie Luna Montgomery

Csütörtök este olvastam egy mágikus magazinban, ami egyébként mindennel foglalkozott, még mágikus gumikerekeket is árultak, amin elcsodálkoztam, hogy nem a péntek 13-a a balszerncsés, hanem a 12-e, mert akkor mr minden ember azt hiszi, megúszta a balszerencsét, és éppen ekkor sújt le az átok. Oda volt írva, aki nem hiszi azt megátkozza a péntek szelleme. Ekkore ostobaságot sem halottam még, gondoltam, majd elindultam a hálóterembe. Út közben kiégett a villanykörte. Nem, ez puszta véletlen, próbáltam győzködni magam. Átok nem létezik!

Másnap reggel későn ébrettem fel. Már világos volt. Ránéztem az órára, és észrevettem, hogy tíz perc múlva tanítás. Ez nem lehet igaz, gondoltam és gyorsan felöltöztem. Felkaptam a könyveim, de amikor rohanni akartam ki a szobából, megcsúsztam, és leejtettem a könyveimet. Lehajoltam, és ahogy felálltam, lefejeltem a kilincset. Végigrohantam a folyosón, de a lpcső amin álltam pont elfordult, és rossz helyen kötöttm ki. Megvártam, míg visszajön a lépcső, ekkor már tudtam, hogy késésben vagyok, és nagyon siettem. Rossz terembe nyitottam be, ami nagyon kínos volt, főleg mert akkor vettem észre hogy papucsban vagyok, és ráadásul lyukas a zoknim. Mindenki rajtam nevetett, én meg fülig vörösödve, lihegve értem be órára, aminek a maradék része az én dorgálásommal telt. Bűbájtanon rózsaszirmokat varázsoltunk elő a pálcából, ami nekem hó lett, az átváltoztatástan dolgozat meg kiment a fejemből, így nem sok mindent tudtam. Este a klubhelységben azon gondolkoztam, talán mégis hat ez az átok.

Balszerencsés péntek

Jean Susan Black

Reggel rosszkedvűen ébredtem. Kint zuhogott az eső. Péntek tizenharmadika volt. Mogorván kotorásztam a ládámban tiszta holmi után. Sajnos csak lyukas zoknit találtam. Nagyszerű, gondoltam. A végén még megfázok. Kifelé menet beszorult a kilincs, nem tudtam kinyitni az ajtót. Bosszúsan rángattam, aztán végül varázslattal megoldottam. Késve érkeztem reggelire, nem maradt időm enni. Korgó gyomorral ültem be bűbájtanra, ahol a tárgyak mozgatását vettük. Természetesen fejbe talált egy gumikerék, amin gyakoroltunk. Ekkor eszembe jutott, hogy a gyógynövénytan házim nincs befejezve. Nagyszünetben kellett nekiülnöm, hogy írjak még néhány sort a színváltó, éneklő virágszirmokról. Nem sikerült valami jól, a tanár nem volt elragadtatva. De legalább nem büntetett meg. Ez is valami! Vacsora közben beleejtettem a sütim a kakaómba, ami összefröcskölte a talárom. A szobába érve nagy sötétség fogadott, hiszen kiégett a villanykörte. Ezt egy könnyű bűbájjal helyrehoztuk. Nagyon bosszantó nap volt. A pénteknek boldogítónak kéne lennie, hiszen vár a hétvége. Én vártam a legjobban azt hiszem, hogy véget érjen ez a nap.