Jeanette, a francia boszorkány

Vanessa A. Pellax

Szokásos napnak indult az a szombat is. Ugyanúgy felkeltem reggel, megmosakodtam, elfogyasztottam a reggelimet, mely kávéból és sajtból állt. Miután felvettem egy utcán is viseletes ruhát, elindultam a városba, Párizsba. Sokáig időztem ott, kedveltem az itteni légkört. Mozgalmas, szép, romantikus. Délután magasságában elindultam a megbeszélt találkahelyre, melyet legjobb barátnőmmel, Jeannette-tel beszéltünk meg. Örültem, hogy végre találkozhatunk, mert általában csak levelezünk. Jeannette egy bentlakásos iskolába járt, valami Bea… neve volt, nem jegyeztem meg, nem sokat emlegette. Nem értem miért kellett előttem titkolóznia, de nem vitatkoztam vele. Ő tudja. Hamarosan meg is érkeztem a kis domb túloldalára, mely közelében egy békés kis folyó ringatózott. Leültem a zöld fűre, s várakoztam. Nem kellett sokat, hiszen majdnem egy percen belül meghallottam a bakancs súlyos csapódását a földön, és ebből rögtön tudtam, hogy Jeannette közeleg. A lány széles mosollyal üdvözölt, átölelt, megpuszilgatott, majd közölte, hogy valami nagyon furcsát akar nekem mutatni, és ne ijedjek meg. Felvont szemöldökkel pillantottam rá, majd a kíváncsiságtól vezérelve megkérdeztem, mit is szeretne. Jeanette elővett egy vékony botnak tűnő valamit és talán latinul suttogott valamit, mire a bot végéből egy színes pillangó repült ki. Teljesen elsápadtam, s egy kis sikolyt hallattam. A semmiből itt termett pillangó körözni kezdett dermedt testem körül. A lány kuncogva figyelte néma szenvedésem és értetlenkedésem. Miután magamhoz tértem (nagyjából), választ követeltem a történetekre. Jeanette elmondta nekem őszintén, hogy ahova ő jár iskolába, az egy varázsló-és boszorkányképző mágusakadémia, ahol rengeteg varázslatos és jó dolgot tanulnak. Ha lehet, még jobban sokkolva éreztem magam, és nem tudtam elhinni a dolgot, de a pillangó még mindig körülöttem ólálkodott. A nap végére viszont mondhatni megnyugodtam. Jeanette mindent elmesélt, mutatott könyveket is, mozgó fényképeket, s varázsvilágbeli újságot. Egy kicsit féltékeny lettem, hogy a lány részese lehet ennek a csodának, de végül is én is szerencsének éreztem magam: nem mindennap derül ki az ember legjobb barátnőjéről, hogy boszorka.

Jeanette, a francia boszorkány

Rose Marylyn Smith

Az egyik reggel éppen sétáltam Franciaország egyik leghíresebb dombján, amikor felém futott Jeanett. Éppen egy pillangót kergetett, amikor megszólalt. -gyere Rose segíts megfogni azt a pillangót. Én futottam utána, ahogyan csak tudtam de nem értem utol mert a bakancsom nagyon nehéz volt. Jeanett végre megállt egy folyó szélén és mondta, hogy üljek le, leültem. Beszélgettünk aztán a tarisznyájából elővett egy sajtot és kihúzott még egy fadarabott és nagy csodára egy egész piknik készletet varázsolt elő a semmiből. Megkérdeztem tőlle,. hogy ezt hogyan csinálta és akkor vallota be, hogy ő egy boszorkány. Azóta sok mindent csináltunk együtt és beszélgettünk a képességéről.

Jeanette, a francia boszorkány

Jean Susan Black

Tegnap egy egészen váratlan esemény vetett véget békés délutánomnak itt Párizs szívében. Késő ősz volt. Épp az Eifell torony melletti kis kávézóban üldögéltem, és azon gondolkodtam, hogy elmenjek-e a sajtkostolóra este, amikor megjelent a legjobb barátnőm. Jeanett a múlt héten töltötte be a 11-et. Ismertem már születése óta. Rögtön láttam, hogy történt valami, hiszen folyton bakancsa fűzőjével babrált, és kávé helyett tonikot rendelt, amit eddig nem volt hajlandó meginni. Természetesen rákérdeztem a dologra, és ő mesélni kezdett. Azt mondta, hogy épp a folyóparton sétált, amikor egy lepke rárepült a vállára. El akarta hessegetni, ezért legyintett egyet. Ekkor a pillangó csodák csodájára megkettőződött. Majd elmondta azt is, hogy múlt éjszaka álmában egy dombon állt, kezében egy varázspálcát tartott, és a pillangók körülötte repkedtek. De hogy mi történhetett, arra nem tudott választ adni. Én viszont elgondolkodtam. Vajon elmondhatom neki azt, hogy én boszorkány vagyok? Végül mindent elmeséltem neki. Azt, hogy ő minden bizonnyal varázsló, és hogy én is az vagyok. Még ma elküldte a jelentkezését a Beauxbattons-re. Majd egy egész kérdészuhatagot zúdított rám. De nem bánom. Örülök, hogy többé nem kell titkolóznom, és hogy ő is részese lehet annak a sok kalandnak, amit a varázsvilág tartogat számunkra.