Kleopátra vagyok, Egyiptom hatalmas királynője. I.e. 41-et jegyzünk, idén lesz 10 éve, hogy a trónon vagyok. Nagy ünnepség lesz, amire Antoniuszt is meghívtam. Díszes hajóm a Níluson fog beúszni a kikötőbe, ahonnan az ünneplő nép közé lépek majd. A víz már készen áll a fürdőmhöz, bár jobban szeretem a tejet és a mézet, rózsaszirmokkal meghintve. Felveszem a legdíszesebb ruhámat, szolgálóim pedig elém hozzák a legkedvesebb nyakláncomat és egyéb ékszereket.
Ahogy odaérek a tömeghez, mindenki pálmaágakkal köszöntött. A házak tetejéről színes szalagokat és virágszirmokat szórnak rám. Már a csillagok is megjelentek az égen, mire megkezdődik a ceremónia. Antoniusz is megérkezett, vörös római köpenye lebeg a gyenge szélben. Nem egy szép ember, de még hasznomra lehet, azt hiszem, jóban leszek vele. Lábaim elé teszi az ajándékát, egy láda aranyat. A sok érme közé gyöngyös csatok, zafíros ékszerek és gyémántok vegyültek, a sok fáklya fénye megcsillan rajtuk. Leveszem a tekintetem róluk és Antoniusznak szegezem, aki sejtelmes mosolyra húzza a száját, úgy mondja: Éljen sokáig Egyiptom hatalmas úrnője!