Reggel rosszkedvűen ébredtem. Kint zuhogott az eső. Péntek tizenharmadika volt. Mogorván kotorásztam a ládámban tiszta holmi után. Sajnos csak lyukas zoknit találtam. Nagyszerű, gondoltam. A végén még megfázok. Kifelé menet beszorult a kilincs, nem tudtam kinyitni az ajtót. Bosszúsan rángattam, aztán végül varázslattal megoldottam. Késve érkeztem reggelire, nem maradt időm enni. Korgó gyomorral ültem be bűbájtanra, ahol a tárgyak mozgatását vettük. Természetesen fejbe talált egy gumikerék, amin gyakoroltunk. Ekkor eszembe jutott, hogy a gyógynövénytan házim nincs befejezve. Nagyszünetben kellett nekiülnöm, hogy írjak még néhány sort a színváltó, éneklő virágszirmokról. Nem sikerült valami jól, a tanár nem volt elragadtatva. De legalább nem büntetett meg. Ez is valami! Vacsora közben beleejtettem a sütim a kakaómba, ami összefröcskölte a talárom. A szobába érve nagy sötétség fogadott, hiszen kiégett a villanykörte. Ezt egy könnyű bűbájjal helyrehoztuk. Nagyon bosszantó nap volt. A pénteknek boldogítónak kéne lennie, hiszen vár a hétvége. Én vártam a legjobban azt hiszem, hogy véget érjen ez a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése