Vanessa Pellax
A borzongató hideg kirázott a gondolatra, hogy ismét egy rosszat ígérő pénteket köszönthetek a virradó nappal együtt. A múlt héten megesett szerencsétlenkedésem után, nem igazán vártam eme napot. Miután felkeltem, és hozzáfogtam az öltözködéshez, már elkezdődött a rosszak töménytelen sorozata: a lábamon egy lyukas zokni feszült, melyet egy határozott mozdulattal rántottam le magamról. A következő gond a folyosón várakozott rám: egy vicces kedvű diáktársam éppen mugli gumikereket bűvölt az iskolába, és az egyenesen belém jött, felbuktatott, s fejjel beleestem a legközelebbi ajtó kilincsébe. A fejem nagyot csattant, s a sérülésemet még ebéd közben is nyalogathattam. Mikor kedvencemet, a virágszirom pudingot eszegettem, és fájlaltam a fejem, egy másik házbeli diák, éppen az, aki bűvészkedett a folyosón, egy villanykörtét lebegtetett a fejem fölé, s hangosan odakurjantotta, hogy legalább így lesz valami, ami megvilágítja előttem az utat, vagy esetleg ettől majd sikerül az elmémben világosságot szítani. Ennél rosszabb péntekem még sosem volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése