Rosalie Luna Montgomery
Csütörtök este olvastam egy mágikus magazinban, ami egyébként mindennel foglalkozott, még mágikus gumikerekeket is árultak, amin elcsodálkoztam, hogy nem a péntek 13-a a balszerncsés, hanem a 12-e, mert akkor mr minden ember azt hiszi, megúszta a balszerencsét, és éppen ekkor sújt le az átok. Oda volt írva, aki nem hiszi azt megátkozza a péntek szelleme. Ekkore ostobaságot sem halottam még, gondoltam, majd elindultam a hálóterembe. Út közben kiégett a villanykörte. Nem, ez puszta véletlen, próbáltam győzködni magam. Átok nem létezik!
Másnap reggel későn ébrettem fel. Már világos volt. Ránéztem az órára, és észrevettem, hogy tíz perc múlva tanítás. Ez nem lehet igaz, gondoltam és gyorsan felöltöztem. Felkaptam a könyveim, de amikor rohanni akartam ki a szobából, megcsúsztam, és leejtettem a könyveimet. Lehajoltam, és ahogy felálltam, lefejeltem a kilincset. Végigrohantam a folyosón, de a lpcső amin álltam pont elfordult, és rossz helyen kötöttm ki. Megvártam, míg visszajön a lépcső, ekkor már tudtam, hogy késésben vagyok, és nagyon siettem. Rossz terembe nyitottam be, ami nagyon kínos volt, főleg mert akkor vettem észre hogy papucsban vagyok, és ráadásul lyukas a zoknim. Mindenki rajtam nevetett, én meg fülig vörösödve, lihegve értem be órára, aminek a maradék része az én dorgálásommal telt. Bűbájtanon rózsaszirmokat varázsoltunk elő a pálcából, ami nekem hó lett, az átváltoztatástan dolgozat meg kiment a fejemből, így nem sok mindent tudtam. Este a klubhelységben azon gondolkoztam, talán mégis hat ez az átok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése