Sikítószellem a hálószobám felett

Lisa McDevon

Békésen pihentem a kis lakásomban, amikor éktelen sikításra lettem figyelmes. Felpattantam a fotelból és kinéztem a nappaliba, ahol egy sikítószellem mozgott és "énekelte" halál dalát. Tudtam, hogy mit tart a hiedelem, kissé meg is ijedtem, főleg a szellem kinézetétől, olyan volt, mintha egy tó fenekéről jött volna éppen fel, sokáig azonban nem "csodáltam" a teremtményt, felkaptam a földről a sálamat és körbe tekertem vele a fejem, olyan módon, hogy betakarja a fülem a sál egy része, így valamennyire tompítva a sikoltozást. Fejembe száguldoztak a gondolatok, hogyan is távolíthatnám el legegyszerűbben a szellemet. Aztán kiválasztottam az egyik lehetőséget. Kivittem a nappaliba a szobámból egy dobozt és beleraktam a legféltettebb kincsemet, a sav-a-juj nyalókámat, a legfinomabb dolgot, amit csak el lehet képzelni, arra gondoltam hátha a szellem megkívánja és be tudom így csalogatni a dobozba és bezárni, de sajnos nem így történt. A szellem továbbra is folytatta dalát és rá se hederített a dobozba helyezett nyalókára. Csalódottan hajtottam le a fejem és ez volt a szerencsém, ugyanis megpillantottam a földön egy falevelet. A szobámból nyíló ajtón át leszaladtam a lépcsőn és kintről behoztam a lehullott faleveleket, aztán amilyen hangosan csak tudtam zörögtem a falevelekkel, hogy elnyomjam a banshee hangját. Sikeresen elnyomtam vele a sikítást, amit azonban a szellemnő nem preferált, ezért még éktelenebb ordításba kezdett,én pedig még jobban zörgettem a leveleket. A banshee a végére már annyira sikított, hogy a zöld feje inkább már vöröses színt vett fel, aztán a szellem, mint aki jól végezte dolgát "halkabban" sikítozva távozott a házból, majd hangját, szerencsére egyre gyorsabban elnyelte a távol. Én meg, hogy megnyugodjak kivettem a dobozból a nyalókám és megettem.

Sikítószellem a hálószobám felett

Mike Halsey

Napok óta nem aludtunk a szobatársaimmal,egy sikító szellem tönkre teszi az életünket.Már aludni sincs kedvünk,folyton visít;ordít és zörög hiába mondjuk,hogy legyen csendben.A könyvtárban utána néztem a sikítószellemeknek és elemeztem a létét.Mivel szellem van a földön egy el nem végzett feladata.A dühöngés pedig azt jelenti,hogy ez a tény nagyon zavarja.Az ordítással a baját beszéli,ezt a nyelvet vissza fele kell olvasni.

-Ez szerinted igaz?-kérdezte Matthew.

-Igen,úgy gondolom,ha nekünk sikerülne befejezni a feladatát akkor meglátná a "fényt" és végre eltűnne!

-Ma este figyeljük meg mit mond és nyomozzunk-szólt Thomas.

*Később* -Lözőtjer loh,escnik itrám-sedé!!!??

-Lözőtjer loh,escnik itrám-sedé!!!??

    Timon felpattant és kirohant az Arcanus klubhelyiségéből.

-Mi van,hova futsz?!-értetlenkedtem

-Édes-Márti!A ház az erdőben,az van!

Hideg őszi este volt,így varázsoltam magamnak egy jó meleg sálat.A falevelek csodálatos látványt nyújtottak a holdfényben,hosszú út állt előttünk.Megérkeztünk ám mézeskalács ház helyett egy rozoga viskó volt Édes-Márti háza.

-Teljesen másnak képzeltem.

-Ez nem a Jancsi és Juliska!

Nagyon nehezen nyitódott az ajtó,minden csupa por és pókháló volt.

-Okéé,akkor most mit is keresünk?

-Márti kincsét,szerintem valami édesség lehet.-szóltam.

Egy ősi zongora volt a szoba közepén,gondoltam játszok valamit.A hangszer viszont behúzott magába engem és Timont.

-A kincsemre fáj a fogatok,vakarékok?!-szólt egy vén női hang.

-Nem azaz igen,de...

-Nektek is lehet egy próbátok,de ha elbukjátok örökre a semmibe vesztek.

-Re-rendben,menni fog.Ugye Mike?

-Háhh,bolondok.Minden lélek az enyém lesz.Mi az,mindig,mindenhol van,de nem tudsz ellene tenni?!

Gondolkoztunk,teljesen idegesek voltunk.

-Mindig...Mindenhol...hmmm

-2 perc maradt,jövendőbeli szolgáim-áháháh-

-Az idő-kiáltottam.

-Neee,nem lehet!

Egy nagy pukkanást hallottunk majd elájultunk.Felébredtem és forgott velem a világ,a zongora helyén egy fekete doboz volt.Felkaptuk és visszarohantunk a kastélyba.A doboz egy lila amulettet és egy cetlit rejtett.

-"Kívánj édességet"

Felrohantam a padlásra a sikító szellem egy kislány volt,amint meglátta az amulettet s ezzel felszabadult és a túlvilágra repült.

-Sav-a-juj nyalóka-mondtam.

A kő felvillant és a kezemben találtam  a kívánt édességet.Ez után a nap után mind jót aludtunk.