Az én házimanóm

Vanessa Pellax

Az én házimanóm a legbohókásabb lény a világon. Mikor hozzánk került, nagyon fiatal éveit taposta még, s első dolga az volt, hogy a szobámban lévő, nagy, zöld lámpaernyőt a fejére rakta, kedvenc sálamat a nyakára tekerte, és úgy nézegette magát a falon lógó, nagy tükörben. Miután észrevettem nem mindennapi tevékenységét, elszégyellte magát, s bánatos szemekkel kezdett neki a neki kiszabott dolgokhoz. Sery – így neveztem el a manót -, nagy segítségemre volt mindig is. Ha reggel későn keltem, az ágyba hozta a reggelit, s miközben felkeltem, megkérdezte, hogy mit veszek fel a mai nap, és azokat a ruhadarabokat kirakta az ágyamra. Emellett megállás nélkül takarított, fogadta a vendégeket és főzött nekem. Ha éppen hiányzott valamim, vagy tönkrement valamim – például; a kerékpáromon a biciklipedál -, rögtön beszerezte. Az együtt töltött idő alatt, én is szoktam neki kedveskedni: néha apró dobozokba rejtett ajándékokkal, vagy ha különösen jól végezte a dolgát, akkor akár egy öleléssel is megköszöntem neki a fáradozásait. Úgy vélem, hogy célszerűbb jól bánni egy házimanóval, mert akkor sokkal jobban végzi a munkáját – s nálam valóban rendkívüli tisztaság uralkodik.

Az én házimanóm

Kyra Seym

Sose felejtem el a tizenegyedik szülinapomat. Az asztal rogyadozott a rengeteg étel alatt, a szoba sarkában pedig halmozódott a sok-sok meglepetés. Volt ott hatalmas és apró doboz, fura formájú, mozgó papír és mindenféle varázslatos tárgy. Tortavágás után rohantam is bontogatni. Volt ott rengeteg hasznos dolog, iskolai felszerelések, és néhány haszontalan is, mint például a bolondos nagybátyámtól kapott biciklipedál. Már a végére értem, mikor szüleim mosolyogva figyelmeztettek, hogy az Ő ajándékuk még hátra van. Ekkor édesapám bevezetett a konyhából egy félénk házimanót. Egyszerű ruhácska volt rajta, ami jobban hasonlított egy lámpaernyőhöz, és emellett hangosan csoszogott is, de én rögtön szívembe zártam. Ő volt Ferka, az én első, saját házimanóm. Odarohantam hozzá és karomba zártam. Azt hiszem ez az ölelés végérvényesen meghatározta kapcsolatunk. Sok-sok éven keresztül hűségesen, becsülettel szolgált. Mikor nagykorú lettem egy sállal ajándékoztam meg. Ferka mai napig segít nekem, de már csupán szeretetből és nem kötelességből.