Susan Jessica Gartner
Az ókori Spárta, nem igazán a kényelemről, inkább a harcról szólt, mindig is. Nem egy punnyadó nép töltötte be élettel a város falait. Igazán harcias, kegyelmetlen emberek.
Harcolni, csak a férfiak harcoltak, de a nők is kemény sorban éltek. Valaki fizikai képességet, vagy éppen mentális vagy mindkettő képesség kegyeltje volt.
Ilyen volt, Keira is. Gyönyörű szép leány volt, szelídnek tűnő, de harcias. Nem csak fizikai képességét fejlesztette, de más is volt tarsolyában, a mágia. Igaz, titkolta, nem akart belőle köztényt gyártani, hisz így könnyebb volt az élete, a kegyelmetlen ókori életben.
Egy kis házban élt. Szüleit elvesztette. Két dolog maradt családjából, a ház és a mágia. Ez a kis lakhely távol esett Spártától, egy dombos, erdős vidék fonta körül. Itt a lány nyugodtan gyakorolhatott, vadászhatott. De elméjét is képezte. Néha napján bement a városba és megvásárolta a könyveket. Habár ez a vasárlás csak báj, szempilla rezegtetés volt, hisz ez megbabonázta az árust és ingyen adta az olvasmányt, a tündöklő szépségnek.
Már betöltötte a 16 életévét, s úgy gondolta, eljött az az idő, hogy végre, mindazt, amit tanult, végre bemutassa. Egy táskába bepakolta minden olyan, szükséges eszközét, amely majd segítségére lehet. Elrakott egy pálcát, amit szüleitől kapott, egy kevés ennivalót, térképet és gyógyfüveket, kis üvegcsékbe.
Egy igazi kis bájos lánynak kitüntetve magát, sarut és lenge, hófehér ruhát húzott fel magára.
Ezután varázslattal zárta körbe a házat, majd elindult, egy bottal a kezében, hogy kezdetét vegye egy új kaland.
1 napi csatangolás után, elé tárult a város hatalmas falainak látványa. Belépve piaci zsivaj csapta meg fülét, ahol nevető lánykák, árusok tartózkodtak vagy katonák járőröztek.
Kei szeme megakadt az egyik sátron. Odalépett hát és elkezdte szemlélni a gyógyfüveket, vagy varázslatot tartalmazó eszközöket.
- Üdvözöllek, szép leány!- lépett hozzá egy őszes hajú férfi.
- Üdv!- válaszolt félvállról. Fülét zaj csapta meg. A sátor hátsó részéről egy ifjú lépett elő, valami hatalmas dobozt tartva kezében.
- Bácsikám, itt vannak a pálcák- motyogott, majd lerakta az árusítóasztalra. Egy percre megtorpant, majd a gyönyörűséges lányra nézve, felvillant a mosoly az arcán.
- Szép jó napot, kedves- mosolygott, amire a magányos lányka csak bólintott egyet, majd elhagyta a pultot. Ekkor katonák ütemes léptei és erős izmai rázták meg, félrelökték. Az előbb megfordult sátorhoz léptek, majd megrántották az ifjút, s elrabolták, mondván "Nem akartál katona lenni? Ezért büntetés jár"...
Persze a lány felismerve fiúban a varázslatot óvatosan közbelépett, s igéző szemei, na meg pálcája erejével megbabonázta a katonákat.
Ezután kezdődtek az igazi kalandok. Keira és a fiú, Matt sok bajból varázslatos módon vergődött ki.
Persze kialakult köztük egy legyőzhetetlen szál, a szerelem. Ezt csak az ingatta meg, mikor Leonidas király megkérte Keira kezét. A lány nemet mondott, sőt az erőszakoskodó királyt egy napra kővé változtatta.
Végül az igaz érzések győtek, s talán most is élnek, ha meg nem haltak.