Írország hegyei közt élek

Cathleen Leah Wood

Írországban élek, egy kis, fa házban. A ház köröl sok, sok fa van, és egy kis tó, amelyikben nyáron jókat lehet fürödni. Apukám kötött egy kötelet az egyik tó melletti fa ágára. Azzal szoktam szórakozni, hogy nekifutok a kötélnek, elkapom, hintázok egy kicsit rajta, és aztán csobbanok. Az egyik fán lakik a legjobb barátom, egy leprikón. A neve Siouthrun. Ő bakancsokat készít, és sokszor keveredik bajban. A legrosszabb ellensége egy Sikítószellem. Ő az erdőkben bujkál, és a varázslények királynője akar lenni.

Napjaink tele vannak kalandokkal. Siouthrun nagyon jól ismeri a hegyeket, és mindig mutat szép, érdekes helyeket. A kedvenc helyem a Crag vízesés. Gyakran járunk az erdőkbe, és pikniket tartunk. Siothrun sokszor áthív magához, ahol egy faágra ülve teát iszunk. Ilyenkor mesél a családjáról, ugyanis ő vissza tudja vezetni a családfáját. A legkedvesebb tárgya egy gomb, mely évezredek óta a családja örökli. A gombnak óriási varázsereje van. Sokszor segít Suouthrunnak, főleg a Sikítószellem ellen védekezni. A szellemnek az a célja, hogy megszerezze Siouthrun kincse, mert azzal rabokká teheti a varázslényeket.

Siouthrunnak van egy házi állata. Egy gibber. Ez egy madárka. Kicsike és nagyon sovány. Szerintem egy kicsit csúnyácska. Siouthrun azt mondja, hogy az erdőben nagyon sokféle madár van. Mindegyik szép és színes, de nem értékesebb a gibbernél. Nem mindenki lehet ugyan olyan, mint a másik. És pont az a jó, ha nem hasonlítunk. Milyen lenne, ha egyformán néznénk ki. Akkor nem lennének tündérek, manók, sellők stb.

Mikor ide költöztünk, utáltam mindent és mindenkit, mert nem akartam egy ilyen puszta helyen élni, de most nagyon örülök, mert a napjaim sokkal kalandosabbak és érdekesebbek.

Írország hegyei közt élek

Rosalie Luna Montgomery

Írország hegyei közt élek, egy tó melleti kisházban. Írország csodaszép, és jól érzem magam itt, habár a múltkor felbosszantott, hogy leprikón arannyal fizettek...Én sose tennék ilyet! Messziről elkerülök minden sikítószellemet, mert én félek tőlük. Nemrég találkoztam Viktor Krummal, és azt mondte, azért van itt, hogy ellesse az írek taktikáját...Volt is botrány, nem kicsi! Sokan lefújjogták Krumot, de én mégis kértem tőle autogrammot...Utána vicceltek meg a leprikónarannyal...És miután valaki számonkérte tőlem, hogy mért vagyok itt, ha Krumnak szurkolok, én csak fogtam a hétmérföldes bakancsom, bocsánat, csizmám, és már ott sem voltam. Írország a szerencse országa, itt mondták nekem, hogy ha kéményseprőt látok, csavarjam meg a kabátgombom...Nem tudom mi értelme van, de már megtettem...Most várom a szerencsét!

Írország hegyei közt élek

Lisa McDevon

 

Írország hegyei közt élek már vagy 20 éve. Egy tó közelében helyezkedik el a kis hegyi házam. Tó közelében nem tanácsos lakni, egy évben vagy 3 bakancsot elhasználok és gombokból sem lehet hiány a leprikónok miatt. Elég félelmetes éjszaka kijárni sok helyen itt Írországban, mert bármelyik pillanatban egy sikítószellem áldozatául eshet a kint mászkáló ember. Erre felé szerencsére csak kevés tanyázik, de jobb az éjszakát bent tölteni. Leprikón „vadászattal” foglalkozom 10 éves korom óta. Elég nehéz őket befogni, mert gyorsak és könnyen kijátsszák az embert. Ezen kívül a leprikónók gyakran átvágják az erre járó muglikat, azzal, hogy egy-egy szivárvány, fa alá vagy odúba becsempészik az aranyat és a gyanútlan turisták ezeket elteszik, majd pár óra múlva azt veszik észre, hogy az arany egyszerűen eltűnt. Ezen persze a kis lények jól szórakoznak meg azon is, hogy az összes gombom lejön a kabátomról mire elfogok egyet. Összességében viszont nagyon szeretek itt lakni.

Írország hegyei közt élek

Berenice Mayflower

Ha ír lennék, egészen biztos, hogy leprikón lennék. Árnyas erdők hűs ölén lenne a rejtekem, ahol a sünök és vakondok lennének a szomszédaim. Őzláb gomba kalapja lenne a fejfedőm, harangvirág a hangszerem és tarisznyámból szórnám a bolondok lábához az aranyam. Háziállatom egy szentjánosbogárka lenne. Pajtásommal, a sikítószellemmel járnánk a kocsmákat, ahol a gerendára telepedve ő előadna egy kellemes kelta dalt. Ezután a kocsma csak a miénk lenne. Hazafelé megmártóztatnám fáradt lábaim az odúnk mellett álló tóban, s olykor talán a bakancsomat is levenném. Hazaérve főtt vacsora várna – párolt lapulevél gombtányéron tálalva. Az ízletes csemegét együtt költenénk el, néha meghívnánk az idegesítő tündérmanókat is, nehogy rossz hírünket keltsék. A nyáron gyűjtött ribizlit és áfonyát is mindig megosztanám a madarakkal. Éjszakára puha mohaágyra heverednék, és a madaraktól kapott pihetollakkal vagy vadvirágok levelével takaróznék. Elalvás előtt még bámulnám egy kicsit a csillagokat, aztán lehunynám a szemem, hogy aztán álmomban én legyek a leghíresebb sztepptáncos a világon.