Vanessa Pellax
Csodával határos módon – valószínűleg Merlin varázslatos keze van a dologban – idén cserediákként kijutottam Katalónia fővárosába, Barcelonába. Egy spanyol varázslócsalád fogadott be. Nagyon megnyerőek voltak, bár eleinte a társalgással akadtak problémáink, mivel ők csak spanyolul beszéltek, én meg csak angolul. Végül, rajzolásos módszerrel értettük meg egymást, amíg a család legidősebb fia haza nem jött. Az ő segítségével tudtam a családdal kommunikálni, hiszen ő beszélte az angol nyelvet. Az egyik kirándulós napon, mikor a Pireneusokhoz hoppanáltunk, s a gyönyörű hegyeket kémleltem, egy titkos csomagot vettem észre az egyik szikla mellett. Odaballagtam hozzá, gyanakodva vettem szemügyre azt. A család tagjai éppen valami mást csodáltak, így nem vették észre, amint egy ollót varázsoltam elő, s megpróbáltam felbontani a csomagot. Kézzel nem sikerült, valamiféle varázs védhette, az olló viszont könnyedén siklott végig a csomagolópapíron. Mikor kibontottam a dobozt, egy szép kígyóbőrkötetes könyvet emeltem ki a csomag mélyéről. Elmélyülve csodáltam a könyvet, lázasan simogattam a bőrt. A család odabattyogott hozzám, kíváncsian fürkészve, mit is ténykedek. Már éppen el akartam volna rakni a könyvet, mikor halk pukkanás jelezte, hogy valaki mellénk hoppanált. Egy fiatal, spanyol férfi rohant oda hozzánk, hevesen magyarázva valamit, fogalmam sem volt róla, hogy mit, de azt megértettem, hogy a könyvet akarja. Sajnos meg is szerezte, egy rántással kitépte a kezemből és a nyúlcipőt felhúzva elhoppanált. A család legidősebb fia tolmácsolta nekem, hogy a férfi azt a könyvet ajándéknak szánta a menyasszonyának, itt rejtette el neki, de véletlen valahogy itt maradt, annyira elmerültek egymás társaságában. Csalódottan vettem tudomásul, hogy a remek könyv elhoppanált tőlem… Kárpótlásul viszont az utolsó Spanyolországban töltött napomon a fiútól kaptam egy ugyanolyan, kígyóbőrkötetes könyvet.