Victoria Vulpine
Mikor az utolsó tanóráról csengettek ki a Grácia Roxfort falai között, számos diák tintapacát ejtett gondosan megalkotott jegyzetén a feltörő üdvrivalgás miatt. Én is az örömujjongók táborát erősítettem, s izgatottan tértem haza közelgő családi kirándulásunk reményeitől. Rég terveztük, hogy ellátogatunk a mágikus erőktől sugárzó Bledi-tóhoz, Karintia szívébe, ahol a partot pitypangok keresztezik, s a víz hűsítően nyugtató, s szellemet frissítő hatással bír. Csendes, kizárólag varázslók által lakott faluban szálltunk meg. A szobám falát egy hatalmas metszet díszítette, mely medvét ábrázolt. Éjszakánként, míg nem jött álom a szememre, gyakran úgy láttam, hogy az ábra megmozdul, s őrjáratot tesz a falaim körül. Ahelyett, hogy szorongással töltött volna ez el, mindig megnyugodtam, s pár perc múlva mély álomba merültem. Reggelente kellemes fahéj illat áradt be az ablakomon a közeli pékségből és kávézóból, ahol elfogyasztottuk reggelinket. Mélykék tekintetem a kinti világon pihentettem, s figyeltem a mágusgyermekek itteni különleges játékszereit, s közben kiskanalammal hosszan kevergettem kakaómat, mígnem édesanyám kiröptette a kezemből, hogy újra a reggelizésre koncentráljak. Napjainkat fürdőzéssel, városnézéssel töltöttük, s megismerkedtünk az osztrák varázsnemzeti szokásokkal.