Susan Jessica Gartner
Az Abszolút utcáit koptattam. A kirakatokat bámultam, mivel abban a szentimentális órában, nem volt más teendőm. A boltunkat jöttünk megnézni és az a sok papírmunka, amit a szüleimnek kellett elvégezniük, ellopta minden idejüket. Így hát felfedezőútra indultam. A kirakatok már- már összefolytak a szemem előtt, a forró nyári napsütésben. Mégis megakadt a szemem, az egyik hatalmas plakáton, amely hirdette, a Bájitalkeverő bajnokságot. Kicsit lelassítottam a tempóm, majd gondosan végigolvastam az információkat.
Pár nappal később már könyvek halmaza vett körül, meg mindenféle növény-, üst és egyéb hasznos kellék. Azt próbáltam kieszelni, mivel nyűgözhetném le a zsűrit.
Egy héttel, a hirdetmény elolvasása után, felkészüléssel, rettegve elérkezett a várva-várt nap, a verseny.
Teljesen megőrültem, megijedtem, még a taláromat is otthon hagytam. Nem tudtam semmi különlegeset felmutatni. 3 napja már felírattam magam, így butaság lett volna visszavonni a nevezést. Már legszívesebben bőgni tudtam volna, de méltóságomat megtartva, odasétáltam a névtáblámmal megjelzett asztalhoz. Szüleim lepakolták a felszerelmésemet, majd a bíró üdvözlése és szabályismertetés után, 1 óra állt rendelkezésünkre, amit én már remegő kezekkel kezdtem.
Emlékezetemben turkálni kezdtem, arról a receptről amit összeállítottam, de nem volt semmire sem hatása. Szóval hozzákezdtem, felraktam a mini üstöt forrni, benne egy kevés vízzel. Teljes hatalmába vett az izgalom, már csa azt vettem észre, hogy egy fekete szempár bámul rám. Már fel sem mertem nézni inkább csak próbáltam folytatni a saját receptemet. Ezután Citromfűt aprítottam a forró vízbe, ami pezsegni kezdett. Majd egy kis Macskamenta levelet facsartam bele. Így már sárgás színe volt. Itt elvesztettem a fonalat, olyannyira, hogy az ájulás keringetett. Hiába akartam, nem ment az emlékezés. Nem tudtam mi lehet az oka.
Szétnéztem az asztalon, s 10 cseppnyi főnixkönnyt pillantottam meg. Kinyitottam a mini üveget és cseppenteni kezdtem, terveim szerint 3-at. E helyett mind beleürült. Botránkoztam, de nem tudtam magammal mit kezdeni. Célba vettem a Zilizleveleket, amelyeket belemorzsoltam a többszínű, kavargó főzetbe. Itt viszont megállt a tudomány. Úgy éreztem összeesek. Kitöltöttem két kis edénybe, majd azokat hagytam állni az asztalon. Két másodperc múlva a földön hevertem. Valami fura, kesernyés ízű lét itattak velem, nem tudtam mi az. Felettem a húgom, Katie állt és ő is iszogatott valamit. Pillanatokon belül lejárt az egy óra, s azon kezdtem el tanakodni, hogy mit mondhatnák a bíráknak. Ekkora már megittam az össze lét, de ekkor még nem tudtam mit teszek.
- Te mit keresel itt, lelkem?- kérdeztem a húgomat, mivel lezárt területen belül csak a versenyzők tartózkodhattak. Nem válaszolt, mint ahogy én sem tudtam. Hirtelen erős lökést éreztem s elsötétült előttem a világ....Ott láttam magam, ahogy ültem, mióta elájultam.
- Meghaltam?-tanakodtam, de a választ csak az üres poharak és a húgom hangja, Katie hangja adta meg, ami az én szavaimmal zengett.
- Jól vagy nővérkém?- kelt fel Katie, az én testemben. Pillanatokig meg sem szólaltam. Álltam ott, nem tudtam mire gondoljak, aztán felfogtam.
- Ez egy lélekvándorló szérum- kiáltottam fel, majd megint az előbb tapasztaltakkal, más testében ébredtem, újra a sajátéban.
Elgondolkodtam, mire az egyik bíra odalépett hozzám, s kérdőre vont munkámmal kapcsoltban.
Dadogni kezdtem, mire ő azt mondta inkább fogalmazz meg írásban. Átnyújtott ehhez szükséges kellékeket s én firkálni kezdtem.
"A következő főzet, Lélekvándorló főzet. Elkészítése egyszerű. Forrásban lévő vízbe Citromfűt aprítsunk, majd Macskamenta levelet facsarjunk bele. Ezután 10 csepp főnixkönnyet adagoljunk bele, majd egy percig állni kell hagyni. Ezután meginni és valamely tag, a kettő közül, elsuttogja a LÉLEK szót, mire testcsere következik."
Nemsokára kitisztult a fejem, s a papírt illetve a bájitalt átadva, elképedt fejeket bámulván megkaptam a Bájitalkeverő- verseny trófeáját. Boldog voltam. Részben magamnak, részbe pedig a húgomnak köszönhetően.
Pár nappal később kiderült, az émelygés, azért alakult ki, mert a bájital húzott magához és az én kis adagom 5 órára elegendő, s nagyobb mennyiségben való fogyasztása káros!
Nemsokára szabadalmaztatták, s legközelebbi Abszolúti sétám során, már a plakát az én Lélekvándorló szérumomat hirdette.