Sose felejtem el azt az érzést, amikor anya bejelentette, hogy nyaralni megyünk apa testvérének családjával. Apai ágon minden rokonom mugli és annak ellenére, hogy otthon a mindennapi élet része a varázslat, anya első dolga az volt, hogy megtiltsa nekem, hogy bármiről is beszéljek, ami varázslattal kapcsolatos. Se pálca, se kviddics, se legendás állatok, se csoki béka, se semmi. Ha ez még nem lenne elég az unokatesóm halál idegesítő és biztos vagyok benne, hogy nem teljesen normális, ugyanis 12 éves, de még mindig mindenhova magával hurcolja gumikacsáját, mint egy csecsemő.
A kezdeti hiszti rohamon túllendülve gyorsan fel is öltöttem a bájvigyoromat és elhatároztam, hogy az egész nyaralást így fogom túlélni: csendben szenvedve, de örömöt tettetve. Az egyetlen dolog, ami boldoggá tett, az az, hogy a tengerpartra mentünk, így azért volt lehetőségem a kedvenc hobbimat művelni: az úszást.
Az első három nap elég zökkenőmentesen telt. Jó, az elején eléggé füstölögtem, hogy a varázsvilágtól elzárva kell töltenem a napjaimat, de azért az egész napos strandolás valamicskét kárpótolt. Három nap után viszont kezdtem már besokallni kicsit az unokatesóm állandó nyavalygásától, és hogy az anyjának állandóan babusgatnia kellett, ezért a negyedik nap, miután elsírta magát, mert leöntötte magát egy doboz narancslével, úgy éreztem nem bírom tovább, ideje megleckéztetni. Igazából nem is terveztem el a dolgot, az egész csak úgy jött magától.
A negyedik nap estéjén anyáék úgy döntöttek kimozdulnak egy kicsit a városba és rávették a nagybátyámékat, hogy tartsanak velük, mondván, mi már elég nagyok vagyunk, hogy egyedül lehessen hagyni minket. Egy kis unszolás után csak beadták a derekukat, bár nem szívesen hagyták magukra egy szem porontyukat. Abban a pillanatban, hogy kitették a lábukat a házból előadtam unokatesómnak a nagy sztorit: szellemek vannak a nyaralónkban. A hír hallatán ő csak bámult rám tátott szájjal, a rémülettől tágra nyílt szemmel, majd bejelentette, hogy biztos át akarom verni. Ám amint elfordult már elő is kaptam a pálcám , csak huss és pöcc és már a levegőbe is röptettem a drága kis gumikacsáját. Akkorát üvöltött, hogy az egész nyaraló belevisszhangzott. Miután felvilágosítottam, hogy a szellemeket feldühítik a síró gyerekek, ünnepélyes keretek között megígérte, hogy inkább nem szól egy szót se a nyaralás hátralévő ideje alatt.
A maradék három nap csendben és nyugalomban telt. Nagybátyámék miután visszaérkeztek nem akarták elhinni, hogy milyen kezes bárány lett a gyermekükből. Sohasem láttam őket annyira kisimultnak, mint a közös nyaralásunk végén és mikor hazamentünk akkor én meg végre visszatérhettem a mindennapi (muglimentes) kerékvágásba.
írta: Lilith Torn - Arcanus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése