A hétvégét mugli barátaimmal töltöttem a mugli nagyszüleim nyaralójában. Nem vártam különösebb problémákat. Mint félvér, elég jól ismerem a mugli világot. Azt hittem, nem fog nagy meglepetés érni. Tévedtem. Lementünk úszni a közeli szabad strandra. Én kicsit hamarabb kimentem, nagyon fáztam. Ahogy szárítkoztam, találtam egy sárga kiskacsát egy rönk takarásában. Közel mentem hozzá, és akkor vettem észre, hogy egészen mozdulatlan és természetellenes a külseje. Rögtön tudtam, hogy egy ostoba varázsló suhanc gonosz viccének áldozata lett. Segíteni akartam rajta, de jöttek a többiek. Ahogy hozzáértem nyüszítő hangot hallatott. Óvatosan a táskámba helyeztem, és a cipzárt csak félig húztam be, hogy levegőt azért kapjon.
Amint hazaértünk, aludni mentem. Egész éjszaka ellenátkokat próbálgattam, de semmi nem használt. Feltételeztem, hogy velem van a baj. Folyamatosan koncentrációs gyakorlatokat csináltam, és mondogattam hangosan, „huss és pöcc”. Végül mellette aludtam el, szorosan magamhoz ölelve. Másnap reggel arra keltem, hogy az egyik fiú kis híján rám törte az ajtót, menjek le reggelizni. Nélkülem nem kezdik el, ő viszont már engem fog megenni, ha nem kelek fel azonnal. Csukott szemmel botorkáltam le. Asztalhoz zuhantam, és azonnal felismertem a frissen sült palacsinta illatát. Két fiú beszélgetett, a harmadik nagy ütemben rakta elénk a finomságot, közben kis mantrát motyogott. „Huss és pöcc”, egy palacsinta. „Huss és pöcc”, még egy. Beletelt pár percbe, mire leesett, hogy itt nem normális, ha valaki azt mondogatja, „huss és pöcc”. Nagy szemekkel meredtem rá, honnan hallotta ezt? Ő nagyot nevetett. „Tegnap este fel akartam menni, hogy rendben vagy-e. Aztán láttam, hogy egy gumikacsával játszol, gondoltam inkább nem zavarok. Nem is mesélted, hogy karmesternek készülsz titokban!” Ledöbbentem. Majd ő is, amikor leesett neki, nem vagyok tisztában vele, mi az a gumikacsa.
A bajba jutott csöppség, mint megtudtam egy játékszer. Műanyag. Sosem élt, sosem érzett. Bájvigyort erőltettem az arcomra, de késő volt. Addigra már nem tudtam uralni a kínos helyzetet. A fiúk annyira jól szórakoztak, hogy egyszer csak azt vettük észre, az egész konyhát beborítja a füst. Odaégett a palacsinta, míg ők rajtam nevettek.
Amint hazaértünk, aludni mentem. Egész éjszaka ellenátkokat próbálgattam, de semmi nem használt. Feltételeztem, hogy velem van a baj. Folyamatosan koncentrációs gyakorlatokat csináltam, és mondogattam hangosan, „huss és pöcc”. Végül mellette aludtam el, szorosan magamhoz ölelve. Másnap reggel arra keltem, hogy az egyik fiú kis híján rám törte az ajtót, menjek le reggelizni. Nélkülem nem kezdik el, ő viszont már engem fog megenni, ha nem kelek fel azonnal. Csukott szemmel botorkáltam le. Asztalhoz zuhantam, és azonnal felismertem a frissen sült palacsinta illatát. Két fiú beszélgetett, a harmadik nagy ütemben rakta elénk a finomságot, közben kis mantrát motyogott. „Huss és pöcc”, egy palacsinta. „Huss és pöcc”, még egy. Beletelt pár percbe, mire leesett, hogy itt nem normális, ha valaki azt mondogatja, „huss és pöcc”. Nagy szemekkel meredtem rá, honnan hallotta ezt? Ő nagyot nevetett. „Tegnap este fel akartam menni, hogy rendben vagy-e. Aztán láttam, hogy egy gumikacsával játszol, gondoltam inkább nem zavarok. Nem is mesélted, hogy karmesternek készülsz titokban!” Ledöbbentem. Majd ő is, amikor leesett neki, nem vagyok tisztában vele, mi az a gumikacsa.
A bajba jutott csöppség, mint megtudtam egy játékszer. Műanyag. Sosem élt, sosem érzett. Bájvigyort erőltettem az arcomra, de késő volt. Addigra már nem tudtam uralni a kínos helyzetet. A fiúk annyira jól szórakoztak, hogy egyszer csak azt vettük észre, az egész konyhát beborítja a füst. Odaégett a palacsinta, míg ők rajtam nevettek.
írta: Bellatrix McLaggen, Caminus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése