Napok óta nem aludtunk a szobatársaimmal,egy sikító szellem tönkre teszi az életünket.Már aludni sincs kedvünk,folyton visít;ordít és zörög hiába mondjuk,hogy legyen csendben.A könyvtárban utána néztem a sikítószellemeknek és elemeztem a létét.Mivel szellem van a földön egy el nem végzett feladata.A dühöngés pedig azt jelenti,hogy ez a tény nagyon zavarja.Az ordítással a baját beszéli,ezt a nyelvet vissza fele kell olvasni.
-Ez szerinted igaz?-kérdezte Matthew.
-Igen,úgy gondolom,ha nekünk sikerülne befejezni a feladatát akkor meglátná a "fényt" és végre eltűnne!
-Ma este figyeljük meg mit mond és nyomozzunk-szólt Thomas.
*Később* -Lözőtjer loh,escnik itrám-sedé!!!??
-Lözőtjer loh,escnik itrám-sedé!!!??
Timon felpattant és kirohant az Arcanus klubhelyiségéből.
-Mi van,hova futsz?!-értetlenkedtem
-Édes-Márti!A ház az erdőben,az van!
Hideg őszi este volt,így varázsoltam magamnak egy jó meleg sálat.A falevelek csodálatos látványt nyújtottak a holdfényben,hosszú út állt előttünk.Megérkeztünk ám mézeskalács ház helyett egy rozoga viskó volt Édes-Márti háza.
-Teljesen másnak képzeltem.
-Ez nem a Jancsi és Juliska!
Nagyon nehezen nyitódott az ajtó,minden csupa por és pókháló volt.
-Okéé,akkor most mit is keresünk?
-Márti kincsét,szerintem valami édesség lehet.-szóltam.
Egy ősi zongora volt a szoba közepén,gondoltam játszok valamit.A hangszer viszont behúzott magába engem és Timont.
-A kincsemre fáj a fogatok,vakarékok?!-szólt egy vén női hang.
-Nem azaz igen,de...
-Nektek is lehet egy próbátok,de ha elbukjátok örökre a semmibe vesztek.
-Re-rendben,menni fog.Ugye Mike?
-Háhh,bolondok.Minden lélek az enyém lesz.Mi az,mindig,mindenhol van,de nem tudsz ellene tenni?!
Gondolkoztunk,teljesen idegesek voltunk.
-Mindig...Mindenhol...hmmm
-2 perc maradt,jövendőbeli szolgáim-áháháh-
-Az idő-kiáltottam.
-Neee,nem lehet!
Egy nagy pukkanást hallottunk majd elájultunk.Felébredtem és forgott velem a világ,a zongora helyén egy fekete doboz volt.Felkaptuk és visszarohantunk a kastélyba.A doboz egy lila amulettet és egy cetlit rejtett.
-"Kívánj édességet"
Felrohantam a padlásra a sikító szellem egy kislány volt,amint meglátta az amulettet s ezzel felszabadult és a túlvilágra repült.
-Sav-a-juj nyalóka-mondtam.
A kő felvillant és a kezemben találtam a kívánt édességet.Ez után a nap után mind jót aludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése