Jean Susan Black
Ajajj, nemsokára itt van február 14-e, a Valentin nap. Nem nagyon várom ezt a dátumot. Ugyanis a kiválasztott nagy Ő, sajnos mással jár együtt. Én meg csak úgy nem nyomhatok a kezébe egy ajándékot. Hogy utálom azt a libát! Biztos egész nap majd kézenfogva járkálnak fel-alá, és az órákon kis rózsaszín papírgalacsinokkal dobálják majd egymást. Legszívesebben tüsszentő szirupot tennék, annak a békának a töklevébe, vagy viszketőporral szórnám tele a ruháit, esetleg egy kis higítatlan bubógumógennyel gondoskodnék a csodás kezecskéiről. Akkor biztos nem sikerülne olyan jól a randiuk az öreg bükkfa alatt, a párocskák kedvelt találkozóhelyén. Most itt ülök a könyvtárba, egy gyertya mellett, és azon agyalok, hogy mit kéne tennem. Már megvan! Első számú ötlet: írok egy verset neki. A papirusz már megvan, már csak ihlet kéne. Második ötlet: véghezviszem a kieszelt csínytevést. De ez sem jó ötlet. Akkor viszont csak sodródom az árral, majd meglátjuk, mi lesz a vége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése