Vanessa A. Pellax
Szokásos napnak indult az a szombat is. Ugyanúgy felkeltem reggel, megmosakodtam, elfogyasztottam a reggelimet, mely kávéból és sajtból állt. Miután felvettem egy utcán is viseletes ruhát, elindultam a városba, Párizsba. Sokáig időztem ott, kedveltem az itteni légkört. Mozgalmas, szép, romantikus. Délután magasságában elindultam a megbeszélt találkahelyre, melyet legjobb barátnőmmel, Jeannette-tel beszéltünk meg. Örültem, hogy végre találkozhatunk, mert általában csak levelezünk. Jeannette egy bentlakásos iskolába járt, valami Bea… neve volt, nem jegyeztem meg, nem sokat emlegette. Nem értem miért kellett előttem titkolóznia, de nem vitatkoztam vele. Ő tudja. Hamarosan meg is érkeztem a kis domb túloldalára, mely közelében egy békés kis folyó ringatózott. Leültem a zöld fűre, s várakoztam. Nem kellett sokat, hiszen majdnem egy percen belül meghallottam a bakancs súlyos csapódását a földön, és ebből rögtön tudtam, hogy Jeannette közeleg. A lány széles mosollyal üdvözölt, átölelt, megpuszilgatott, majd közölte, hogy valami nagyon furcsát akar nekem mutatni, és ne ijedjek meg. Felvont szemöldökkel pillantottam rá, majd a kíváncsiságtól vezérelve megkérdeztem, mit is szeretne. Jeanette elővett egy vékony botnak tűnő valamit és talán latinul suttogott valamit, mire a bot végéből egy színes pillangó repült ki. Teljesen elsápadtam, s egy kis sikolyt hallattam. A semmiből itt termett pillangó körözni kezdett dermedt testem körül. A lány kuncogva figyelte néma szenvedésem és értetlenkedésem. Miután magamhoz tértem (nagyjából), választ követeltem a történetekre. Jeanette elmondta nekem őszintén, hogy ahova ő jár iskolába, az egy varázsló-és boszorkányképző mágusakadémia, ahol rengeteg varázslatos és jó dolgot tanulnak. Ha lehet, még jobban sokkolva éreztem magam, és nem tudtam elhinni a dolgot, de a pillangó még mindig körülöttem ólálkodott. A nap végére viszont mondhatni megnyugodtam. Jeanette mindent elmesélt, mutatott könyveket is, mozgó fényképeket, s varázsvilágbeli újságot. Egy kicsit féltékeny lettem, hogy a lány részese lehet ennek a csodának, de végül is én is szerencsének éreztem magam: nem mindennap derül ki az ember legjobb barátnőjéről, hogy boszorka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése