Berenice Mayflower
Ha ír lennék, egészen biztos, hogy leprikón lennék. Árnyas erdők hűs ölén lenne a rejtekem, ahol a sünök és vakondok lennének a szomszédaim. Őzláb gomba kalapja lenne a fejfedőm, harangvirág a hangszerem és tarisznyámból szórnám a bolondok lábához az aranyam. Háziállatom egy szentjánosbogárka lenne. Pajtásommal, a sikítószellemmel járnánk a kocsmákat, ahol a gerendára telepedve ő előadna egy kellemes kelta dalt. Ezután a kocsma csak a miénk lenne. Hazafelé megmártóztatnám fáradt lábaim az odúnk mellett álló tóban, s olykor talán a bakancsomat is levenném. Hazaérve főtt vacsora várna – párolt lapulevél gombtányéron tálalva. Az ízletes csemegét együtt költenénk el, néha meghívnánk az idegesítő tündérmanókat is, nehogy rossz hírünket keltsék. A nyáron gyűjtött ribizlit és áfonyát is mindig megosztanám a madarakkal. Éjszakára puha mohaágyra heverednék, és a madaraktól kapott pihetollakkal vagy vadvirágok levelével takaróznék. Elalvás előtt még bámulnám egy kicsit a csillagokat, aztán lehunynám a szemem, hogy aztán álmomban én legyek a leghíresebb sztepptáncos a világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése