Victoria Vulpine
…akkor Merlin trónján érezném magam. Gondolataim óriási álmok felé kalandoznának, s végül megragadná azt a szálat, mely a legboldogabbá tenne: utaznék. Felkapnám utazóköpenyem, táskám telepakolnám a legfontosabbakkal: talárokkal, élelemmel, teáskannával, néhány üres pergamennel, örökíró pennával és megörökítőgéppel (muglik ezt valamiféle fénygépképezőnek nevezik), s már indulnék is a Nemzetközi Hoppanálási Bizottsághoz, hogy vízumot kaphassak külföldre. A papírok aláírásakor oly boldog lennék, hogy nem törődnék azzal, hogy pennám véletlenül tintapacát ejt a hivatalos pergamenen. Utam a Mágia Szárnyán hopputazási irodába vezetne eztán. Ott hosszan vizsgálnám az üveggömbökben felsejlő, külföldi tájakat ábrázoló képeket, s végül kiválasztanám a legkedvezőbbet, befizetném az összeget, s már utamra is indulnék Franciaország, Olaszország, Ausztria, Erdély, Egyiptom és más országok híres neves mágikus hírű városaiban lefoglalt szállásaim felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése