Az Én farsangom - Hajnal Lavender

Történt egy februári napon, hogy reggel arra ébredtem izgatott susogások, beszélgetések zajlanak a klubhelyiségben. Kíváncsian mentem le, és kérdeztem társaimat, mi az izgatottság oka. Egyikük azt mondta – Úgy döntöttek a tanárok, idén mégiscsak lesz farsangi mulatság. – És ebben mi az, ami ennyire izgatottá tett benneteket? – kérdeztem.

-  Az kérlek szépen, hogy elvisznek ma minket a Zsebpiszok közbe, ahol van egy régi jelmez bolt, és ott válogathatunk megfelelő maskarát. – ohh ez nagyon jól hangzik – ugrottam fel, majd szaladtam felöltözni.

Reggeli után indulásra készen állt a csapat, miután a Professzor is csatlakozott, elmentünk az iskola egyik hátsó termébe, ahol egy nagy kandalló állt. A Professzor elővett egy szütyő Hopp-port, majd egyesével beálltunk a Kandallóba, és hangosan utalva a célra, eljutottunk a zsebpiszok-közbe. Na, ez aztán a félelmetes hely! –volt itt mindenféle alak, varázsló, boszorkány, de az a gyanúsabb fajta. Gyors léptekkel haladtunk a kiszemelt üzlet felé, ahol már várt minket a tulajdonos. Hát komolyan mondom, Én ilyet még nem láttam. Ennek a fura szerzetnek volt egy házi állata..amolyan „öleb” titulusban. De nem hinné el senki mi volt. Egy Durrfarkú szurcsók! De hát ezek nem igen háziállat lények! Sőt! Egyszóval ez egy szürreális látvány volt. Az üzlet se volt épp a vidámságtól érdekes, de szerencsére találtunk jelmezeket. Miután mindenki megtalálta a magáét, visszaindultunk az iskolába.

Volt már ebédidő, mire lepakoltunk mindent, de mivel aznap tanítás nem volt, jutott idő mindenre. Este aztán a farsangi mulatság kezdődött. Elsőként egy pompás vacsorát kaptunk, rengeteg színes cukorkás, vattacukros, fagyis, tortás édességekkel. A Professzor büszkén mutatta be a meghívott vendégeket, akik egyben a zsűri szerepét is betöltötték. Volt köztük egy igen alacsony lény, aki nagyon hasonlított egy volt Gringottsi koboldra, Ampókra. Még az orra is olyan nagy volt, csak a haja színe nem egyezett. Néhányan meg is kuncogták, hogy Ő aztán deréktól lefele pontozhat csak.

A vacsora után mindenkinek volt fél órája, hogy magára öltse jelmezét. Én úgy döntöttem hófehér jegesmedve leszek. Volt még medve jelmez enyémen kívül, de az barna volt, így könnyebb volt minket megkülönböztetni. Azért is, mert az én fejemen egy nagy lila masnis fejpánt virított. Nevettek is a barátaim – ha nem tudnánk hogy ki bújik a jelmez mögött, akkor is tudnánk, hogy Te vagy. Sőt még a Professzor is így ment el mellettem – Szép masni Miss. Lavender! – Sebaj, gondoltam, Én legalább szép vagyok :) Nem úgy, mint szegény lány az osztályból, nyuszi jelmezt szeretett volna, erre kapott helyette egy menyét ruhát. Alig akart lejönni a bálba, de aztán egy szép rózsaszín tütüvel feldobtuk a bundát, így balettozó menyét lett belőle. Az este nagyon jól telt, színesebbnél- színesebb jelmezek vonultak fel, volt ott Troll, Pók, Papagáj, valami nagy sörényes oroszlánszerű, zebra, akinek kissé elcsúsztak a csíkjai, meg még egy rakás állatfaj, de néhány társam a Professzorok külsejét próbálta leutánozni.

Rengeteget táncoltunk, és figyeltünk arra hogy a zsűri szeme előtt legyünk. Büszkém mondhatom, hogy hófehér bundám, az előkelő 3. helyezést kapta, bár gyanítom a nagy lila masninak is szerepe volt abban hogy dobogóra kerülhettem. Kicsik és nagyok jól szórakoztak, újabb barátságok szövődtek, és igazán jól, és kellemesen tölthettük el ezt a farsangi estét.

Boldogan, és kimerülten feküdtünk le aludni, sok jó élménnyel megrakodva.

Írta: Hajnal Lavender. Solaris. 5 .évfolyam

Köszönöttel: Hajnal Lavender