Penny kiszállt a fürdőkádból, a töröközőért nyúlt és maga köré csavarta azt. Mindig
pontban este 8-kor ment fürdeni, szerette, ha minden napja ugyan úgy telik, a megszokott
kerékvágásban. Ha bármi szokatlant látott vagy hallott odakintről, igyekezett nem észrevenni
azt.
Egyik reggel, mikor felkelt, elvégezte szokásos teendőit, majd elindult a Mágiaügyi
Minisztérium felé, hogy megkezdje munkanapját. A negyedik emeleten dolgozott, a
Kártevőügyi Tanácsadó Irodában. Általában más varázslók panaszait hallgatta és adott nekik
tanácsot a kártevőkkel kapcsolatban. Rendszerint valamilyen varázslatot, vagy bájitalt oszt
meg velük, ha meg nagyon nagy a baj, kiküld valakit. A legutóbbi is egy ilyen eset volt,
viszont akadt egy kis bökkenő. Nem volt olyan varázsló, aki ki tudott volna menni az esethez.
- Sajnálom hölgyem, nem tudok senkit kiküldeni a mai napon. Holnapra tudok esetleg én
kimenni, ha az úgy megfelel Önnek. – mondta a nőnek, aki az imént panaszkodott neki. A
hölgy rábólintott és egyeztették a címet, hova menjen.
Amikor Penny hazatért a kissé fárasztó munkából, tudta, hogy nem a szokásos módon fog
telni a napja. Egy furkásszal kell holnap elbánnia, ezért el is kezdett készíteni egy főzetet,
amely segítségével majd odacsalogathatja a lényt magához. Elővette üstjét és nekilátott a
készítésének.
Másnap felkelt és elindult a címre, amit tegnap kapott. Vitte magával a főzetet és egy
zsinórt is, amivel majd befoghatja a furkászt. Felkapta seprűjét és felszállt a levegőbe. Mikor
a kis város felé ért, leereszkedett és a kék tetős házikót kereste, ahova mennie kell. A város
legszélén meg is látta azt. Leszállt seprűjéről és becsöngetett a kapun. Kijött a boszorkány,
akivel tegnap találkozott és beengedte.
- Jöjjön, kérem! Feldúlta már az egész otthonomat az a kis szörnyeteg. Remélem, el tudja
kapni. – sopánkodott neki a nő.
- Persze, ez csak természetes, ez a munkám, vagy nem? – próbálta nyugtatni az asszonyt.
Belépett a házba és elkezdte keresni a furkászt. Már fél órája keresgélte, mikor eszébe
jutott, hogy a főzettel talán előcsalogathatja. Pár perccel később motoszkálást hallott. Az
emeletről jött. Felszaladt és meglátta, amint a lény egy ládában kutakodik. El akarta kapni, de
kiszaladt az ablakon. Kiment utána az udvarra, de alig találta meg. Az avarban rejtőzött el a
lény, de Pennynek sikerült éles szemével kiszúrnia. Megbűvölte zsinórját és elkapta vele a
furkászt.
- Kész is vagyunk asszonyom, több kárt nem fog okozni ez a kis rosszcsont.
Éppen táskájába akarta rakni a furkászt, mikor a boszorkány pálcájából egy átkot szórt ki.
A kis furkászt találta el. Oldalából kihasított egy darabot. Penny annyira megijedt, azt sem
tudta mit csináljon. Gyorsan haza hopponált a kis lénnyel a karjai közt, hátha meg tudja
menteni. Készített neki gyógynövényekből egy főzetet, ráöntötte a sebre, majd bekötözte.
Nem akart enyhülni a kis lény fájdalma. Egész éjszaka fent maradt vele, nagyon sajnálta.
Soha életében nem ártott egy élőlénynek sem, mindig kerített nekik egy békés otthont, ahol
nyugodtan ellehetnek. Utálta a boszorkányt azért, amit tett. Pennyt végül csak elnyomta az
álom. Hajnalban felébredt arra, hogy a kis furkász nagyon mocorog a karjában. Nagyon
szenvedett már.
Penny ekkor tudta, mit kell tennie. Meg kell állítania a szenvedését és véget kell vetnie a
lény fájdalmainak. Kimondta az átkot és nézte, ahogy a furkász szemében kihuny a fény.
Már évek teltek el azóta, hogy ez az eset megtörtént, de a kis lény emléke még mindig ott
volt Pennyben. Nem tudta elfelejteni.
írta: Eleanor Rosentown (Arcanus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése