Az első Halloween bulim

Még jól emlékszem, a pár évvel ezelőtti Halloween partira, amikor talán 9 éves lehettem, és a legidősebb bátyám barátnője udvariasságból meghívta az összes testvéremet, engem is beleértve.

Anyám nem szerette volna, hogy menjek, mert még túl fiatal vagyok, és különben is ijedős, az ilyenféle bulikhoz. A régi seprűinkkel indultunk a házhoz, és a közelében lévő úton szálltunk le, aminek az oldalán végig kifaragott dísztökök álltak, vadul világítva be a környéket. Kopogtatások sorozata után udvariatlanul benyitottunk, hisz senki sem jött ki, de miután beléptünk, a sötét ház falain neon zölden világított a békanyál szerűség.

Miután kellően "betörtünk", meg is jártuk, hisz' mögülünk előugrott a háznépség mindenféle jelmezekben. Feltűnt közöttük a házigazda, aki csókkal köszöntötte barátját, ami elindított, hogy ne álljak ott tétlenül, ezért elindultam felfedezni a házat, miközben néztem az embereket, akik más és más jelmezekben voltak. Volt itt a mugli mesékből ismert boszorkány, ami a mi fajunkat szégyenben tartja, és volt itt egy csomó lepedőbe bújtatott "szellem" jelmezes, akiknél az én macska jelmezem sokkal ötletesebb volt. A bámészkodásban nekimentem valakinek, aki pechemre egy pohár vajsört tartott a kezében. 

A sok bocsánat kérés közepette, fellöktem pár embert a lépcsőn felfele menet, majd az eltévesztett szobák után, a folyosó végén megtaláltam a mosdót. Vízzel próbáltam leszedni, mikor mögöttem megszólalt egy bársonyos női hang, amitől összerezzentem. Nagyon megijedtem, majd mikor körülnéztem, észrevettem a hátam mögött lévő sellő portrét, ami azt mondta, hogy nem fog így kijönni a felsőmből.Lerohantam volna gyorsan a lépcsőn, ha nem ugranak ki elém műanyag megbűvölt csontvázak minden második lépcsőfoknál, egyszer el is estem miattuk, de miután leértem, kimentem a kertbe, hogy vegyek egy kis levegőt. Elém tárult egy hatalmas fa, aminek tövében egy elárvult bakancs állt. Érdekelt ez a fa, mert mintha láttam volna már valahol. Mikor közelebb értem, rájöttem, hogy ez egy fúriafűz, de már túl késő volt. Elkezdett dühösen csapkodni, és kevés idő múlva ki is ütött rendesen, mert már csak két nap múlva ébredtem fel otthon. 

írta:  Adelaide Collins, Caminus